A kockázati tőkebefektetés hosszú távú együttműködést feltételez a kockázati tőkebefektető és a céltársaság között, ezért döntő jelentősége van annak, hogy milyen szerződési konstrukció keretében valósítják meg együttműködésüket.

A kockázati tőkés számára az a fontos, hogy a befektetéssel érintett vállalkozás működésében és irányításában bizonyos kontrollt és ellenőrzési jogosultságot szerezzen annak érdekében, hogy a futamidő végén nyereséggel lépjen ki a céltársaságból, míg a céltársaság számára a tőkéhez, a növekedéshez szükséges szakértelemhez, valamint kapcsolati tőkéhez való hozzájutás lehetősége a meghatározó. A kockázati tőkebefektetés olyan szerződés létét igényli tehát, ami folytán mindkét fél érdekelt marad a befektetés futamideje alatt abban, hogy az együttműködés fennmaradjon és a kölcsönös elvárások teljesítésre kerüljenek. Erre – a kockázati tőkebefektetés esetére nevesített szerződés hiánya okán – alkalmas lehet a szindikátusi szerződés. Az előre leszögezhető, hogy a szindikátusi szerződés alkalmazása többletgaranciát jelent a befektetett tőke rendeltetésszerű felhasználására és az irányítás befolyásolására. A szindikátusi szerződés jól illeszkedik a kockázati tőkebefektetések körébe abból a szempontból is, hogy az ügyletnek nincs jogi háttere, jogszabályban rögzített feltételrendszere, így a sokféle tartalommal kötött megállapodások mindegyikéhez alkalmazható.

Befektető belépése a társaságba, biztosítékok a szindikátusi szerződésben

A már működő gazdasági társaságok esetében a kockázati tőkebefektető a kockázati tőkét korlátolt felelősségű társaság esetében a törzstőke felemelésével, részvénytársaság esetén alaptőke-emeléssel bocsájtja a gazdasági társaság rendelkezésére. Ezzel üzletrészt, avagy részvényt szerez a társaságban és így taggá válik, míg gazdasági társaság alapítása esetén mint alapító teljesít vagyoni hozzájárulást. Bármely létszakaszban kerül sor a tőke rendelkezésre bocsátására, a felek szerződésükben megállapodnak abban, hogy a kockázati tőkebefektető mikor száll ki, azaz értékesíti üzletrészét vagy részvényét (exit), továbbá rögzítik azokat a biztosítékokat, amelyek garantálják a befektető számára, hogy a céltársaság működésére, döntéshozatalára befolyással lehet, biztosítva ezáltal a befektetés sikerességét. Ezekről a biztosítékokról és a kiszállásról, azaz a részesedés értékesítéséről a felek a szerződésükben rendelkeznek. Ilyen biztosítékok lehetnek az eladási vagy a vételi jog kikötése, a befektető részére olyan többletjogok biztosítása, amelyek révén jogosult lesz a vezető tisztségviselő vagy a felügyelőbizottsági tag kijelölésére vagy visszahívására, bizonyos döntések meghozatalának a megvétózására, biztosítékul záloggal terhelhet üzletrészt, társasági részesedés átruházása a befektető beleegyezéséhez köthető, etc. Bármilyen olyan társasági jogi megoldás választható, amely nem ütközik jogszabályba és egyik fél érdekeinek sérelmével sem jár. Az egyes biztosítékok köre tovább bővíthető olyan – a gyakorlatban kialakult – megoldásokkal, amelyek angolszász jogi közvetítéssel épültek be a hazai gyakorlatba. A következőkben ezek áttekintésére vállalkozunk.

A hígulás és a hígulás elleni védelem

Egy céltársaság egy, de akár több befektető révén juthat olyan pénzügyi forráshoz, amely rendelkezésre állása már elegendőnek mutatkozik ahhoz, hogy megvalósítsa azt a célkitűzést, amire vállalkozását alapította. Amennyiben több befektető vesz részt a szükséges tőke céltársaságba való befektetésében, akkor az egyes befektetők között a céltársaságon belül konkuráló helyzet állhat elő, különösen akkor, ha az egyik befektető kedvezőbb feltételek mellett szállhat be a társaságba, mint a korábbi befektető(k). Ilyen helyzetben a befektetők közötti rivalizálás teljesen érthető, hiszen az egyik befektető a másik kárára előnyösebb feltételek mellett, a másik befektető társasági részesedését csökkentve, kedvezőbb feltételek teljesítésével vehet részt a céltársaságban. Ezt a jelenséget nevezzük hígulásnak (dilution), ami a korábbi befektető(k) érdekeit sértő helyzet kialakulásához vezethet. Hígulás (dilution) akkor következik be tehát a céltársaságban, ha egy befektetést követően ismételt tőkebevonás történik a társaságba, ám aki a szükséges forrást biztosítja, nem azonos a korábbi befektetővel, továbbá kedvezőbb feltételek mellett jut részesedéshez a céltársaságban és ezzel a korábbi befektető részesedése csökken. Ez az első befektető számára nem kifizetődő, hiszen nagyobb értékkel szállt be a céltársaság finanszírozásába, de a további tőkebefektetés miatt változatlan ráfordítás mellett az eredetinél kisebb részesedése lesz. A hígulás kiküszöbölésre és a befektetői érdekek védelmére szolgáló megoldás a hígulás elleni védelem (anti-dilutin) intézményének alkalmazása. A hígulás elleni védelem (anti-dilution) az első befektetőt védő szerződési rendelkezés lesz, amely arra hivatott, hogy a befektető társasági pozícióját, részesedését védje meg más tőkebefektető esetleges későbbi befektetésével szemben. A biztosíték célja, hogy megakadályozza azt, hogy egy új befektető ne szerezhessen kedvezőbb feltételekkel részesedést a céltársaságban, mint ahogyan azt a korábbi befektető szerezte. Amennyiben ez mégis megtörténne, a korábbi befektető kompenzálásra tarthat igényt, melynek teljesítésére a céltársaság alapítói kötelesek a saját társasági részesedésük terhére, vagyis a korábbi befektető jogosulttá válik arra, hogy a társaságban fennálló részesedését ingyenesen növelje úgy, hogy akkora részesedéssel rendelkezzen, mint amilyennel az új befektetés előtt rendelkezett volna, ha az új befektetőnek ajánlott áron fektetett volna be.

A „Cash flow” jogok

A hígulás elleni védelem egy kontrolljogként funkcionál abban a tekintetben, hogy stabilan tartja és megőrzi a befektető pozícióját a társaságban, valamint megakadályozza ennek romlását. A hígulás elleni védelem, mint biztosíték a cash flow jogok közé sorolható. Ezen jogok kategóriájába olyan biztosítékok tartoznak, amelyek a befektetés sikertelen kimenetelét kezelik, elsőbbségi jogot vagy különjogot biztosít a befektető részére, hígulás ellen véd, továbbá a társaságból való kilépés esetén a kilépéskori kifizetés sorrendjét is meghatározzák. Ezek funkciója abban áll, hogy biztosítsák azt a hozamot, amelyet prognosztizálva a befektető a céltársaságba belépett.

Startup joggal, startup befektetéssel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére.

dr. Dobos István ügyvéd, dr. Kőhidi Ákos ügyvéd, egyetemi docens, dr. Nagy Barna Krisztina egyetemi oktató
Dobos – Kőhidi Ügyvédi Társulás [Budapest – Győr]
office@doboskohidi.eu
36 30 308 81 51 vagy 36 30 586 61 62